lopják el, a kiket, minden féle törvény szerént tartoznak táplálni.

Ugy tettzik, mondá máriánna, hogy a tsak a közönségesrendet illeti.

Követem az aszszonyt, felelé apáter. sött még inkáb illeti agazdagokot, mint sem a szegényeket. mert a tudni valo dolog, hogy jáczodnak nagyob játékokot, és hogy ök is vesztenek többet. az után ajoszágot, az ezüst mivet el zalogosittyák, el adgyák, az után ruhájokot. a kölcsönözéshez kezdvén. tsak hamar nyomoruságra jutnak.

Üsmerek olyan fö renden lévöt mondá télámon, aki nem fizethetvén meg a mit el vesztet, a felesége övét, nyakra valoját adta el.

Én is üsmérek ollyat, mondá angyélika, aki mindenit el jáczodván, meg házasodék hogy pénze lehessen, de másod napján lakadalmának, valamenyi pénzt adtak feleségével, azt mind el veszté, de a mi leg szebb, még avölegényi köntösét is el nyerék tölle, ugy anyira, hogy még a kapuja elött le kelleték vetni, és tsak egy ingben menni, az uj felesége eleiben. akinek is, atolvajokra kezde panaszolkodni.

Illyen avége ajátékosoknak mondá apáter, és minek utánna henyélö, és haszontalan életet éltenek volna, nagy nyomoruságokban. szegénységekbe, esnek, ez okáért azt el mondhatom, hogy nem tsak a játékosok, de sött még azok, is, kik az idöt a játék nézésbe töltik, jóbb életet nem elnek.

Oh’ páter uram mondá télámon, mitsoda roszat tselekedhetnek azok, kik nem jaczodván, se nem nyernek, se nem vesztenek?

(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 46)


Előző oldal | Következő oldal